Boszorkány Biblia

A boszorkány ( másképpen boszorka, olyan nő aki természetfeletti démoni képességekkel rendelkezik ) rosszat, betegséget, pusztulást hoz.

Modern korunkban a boszorkány fogalom gyakran pozitív értelemben használatos a női nem ügyességét illetve ravaszságát jellemzi, de  negatív értelemben is előfordul gonosz módon viselkedő vagy intrikus nők szidalmazására használják.

A gonosz ártó lényekben való hit egyidős az emberiséggel.

Ennek a hitvilágnak az egyik szereplője: romlott, borzasztó, vasorrú ártó hatalmú boszorkány.

Ahogy a kereszténység elterjedt a boszorkányt az általában vett gonosz szolgálója helyett a Sátán szoltálójának tartották, akivel fertelmes paktumot( egyességet ) kötött az emberiség megrontására.

Az európában elterjedő babona ( hiedelem ) a 15. századra tömeges boszorkányüldözéssé fajult és máglyákon ezrével égették el a Sátán szeretőit.

A boszorkányoknak a középkorban általában két fajtáját különböztették meg, amelyet a latin nyelv két eltérő szavával jelőltek: a ( stiga ) seprűs boszorkány ő a kereszténység felvétele elötti idők bűbájosa varázslónője aki a hiedelem szerint különböző állatok alakját tudta felvenni.

A malefica (női nem )ritkábban maleficus ( himnem ) jelentése: rontó, ártó ez tulajdonképpen női boszorkány illetve férfi boszorkánymester a

( succubus ) és ( incubus ).

Magyarországon a boszorkány népmesék:  rosszindulatu, emberfeletti hatalommal rendelkező idős asszonyalakjainak gyűjtőneve, aminek alakja gyakran összefonódik a vasorrú bábáéval.

A magyar nyelv boszorkányokkal kapcsolatos kifejezései igen gazdagok és változatosak.

Írott forrásaink többek között magyarországon tartott boszorkányperek iratai és dokumentációi.

A török nyelv azonos jelentésű: baszargan, baszirgan szavakból szrmazik, amely az ótörök basz ( nyomni ) igetőböl származik ( ez az eredete a magyar baszni szónak is.)

A boszorkány tehát eredetileg olyan lény volt, aki babonás hit szerint rátelepedik az alvó ember mellére megnyomja ezzel kínzó álmokat idézve elő.

Ez a jelentés megmaradt lidérc formájában vagyis így lett a ( lidércnyomás. )

A boszorkány szó játékos becéző formái boszorka és boszi.

A boszorkányok egyik elnevezése magyar nyelvi tájakon bűvös-bájos volt,

tevékenysége pedig a bűvölés-bájolás.

Értelem szerüen e szavak: a gonosszal, romlottal kapcsolódott össze.

Az érdekesség ebben az esetben a bű és báj gyökérszavak jelentése eredete és kapcsolata a boszorkánnyal.

Ezek ugyanis az ótörök báj szóbol erednek ami: ( kötelet, szalagot, bilincset ) jelent.

A magyar: ( báj, bájos ) szavak jelentéséből azután az idők folyamán kikopott a prejoratív jelentés csupán: ( lebilincselő, mozdulatlanná tevő )  átvitt értelmük maradt meg a jelentésben elbújva.

A szó eredeti jelentése legjobban boszorkány jelentésű bűbájos:

( igéző, rabulejtő személy ) őrizte meg.

A kötés-oldás rítusa kapcsán erre még visszatérünk.

A bű szóval székely mondásokba találkozhatunk miszerint

( bűnél is bűvebb ) vagy  ( bűszerzet ).

Ezek rondaságot kifejező mondások ebből tudjuk, hogy

a bű szó jelentése: fertelmes, borzalmas.

A boszorkányokat nevezték még: varázslóna, embervesztőnek,

és ördöndösnek is.

A  varázs  szó viszont latin ( vraztli ) szóbol ered amelyhez:

árt, megigéz,  jósol  jelentések kapcsolódnak.

Értelemszerű, hogy az átvett jövevényszavak valamit

megőríztek eredeti jelentésükből, hiszen a magyar

( varázsló ) tevékenséghez ezek a fogalmak kapcsolódnak.

A boszorkányok egyértelműen hitetlenek illetve lepaktáltak a

gonosszal ezért használták rájuk: hamis hitű, kanca hitű, illetve ( lüdérces )

kifejezést is.

Lüdérc ludvérc vagy ismertebb nevén ( lidérc ) a magyar hiedelemvilág egyik

érdekes tagja egyfajta (nyomó démon ).

Innen ered a lidércnyomás kifejezés is.

A népi babona egy másfajta nyomó démont is ismert ez volt mora és nora démonok.

Hívták a boszorkányokat tudálékosnak tudományosnak is.

Nyílván az ördögtől kapott gonosz  tudásukra utalva ezzel.

A boszorkányos rontásra használt egyik  leggyakoribb kifejezés az igézés volt.

Ez az ige a Krisztusi ige ördögi  ellentéte mellyel az egyszerű népnek

( átlagembereknek ) ártani lehet.

Az igével azaz ( szóval járó hatalom ) azonban ősibb mint a kereszténység nemcsoda, hogy Isten szóval teremtette a világot és az ősi népeknél a kimondott szónak hihetetlen jelentőséget tulajdonítanak.

A szó a lélekből ered és annak ereje van.

Épp ezért nem véletlenül beszélünk igéző szempárról, hiszen a szem a lélek tükre és a boszorkányok egyik legveszélyesebb fegyverének éppen: rossz, rontó szemüket tartották.

Több boszorkányperes forrásból tudjuk, hogy a boszorkánysággal megvádoltnak hátat kellett fordítania a bíróságnak nehogy szemmel verje őket.

Az igézés ellentéte az olvasás vagy ráolvasás volt.

A ráolvasással jó dolgokat kívántak egymásnak és az embereknek mintegy Krisztusi igét ráolvasták a betegre, hogy meggyógyuljon vagy teleolvasták a tejesbödönöket ( igét mondva teleöntötték ) tejjel.

A gonosz boszorkányi tettek másik szava: tétemény, csinálmány ami az ördögi boszorkányos tétemény vagy csinálmány jelzős szerkezetekből alakult ki.

Például ez a leány nekem megtette jelentése

( boszorkányos praktikákkal magába bolondított engem ) volt.

Székelyföldön a csinálmány volt használatos

( ördögi csinálmánnyal megtette ) vagy

( egy öregasszony csinálta meg neki, hogy ne lehessen gyereke ).

A boszorkány egy másik praktikája kötés.

Miszerint az ördöggel cimboráló gonosz egy csomót készít mindenféle anyagból fontos eleme a só ( sóban van ) és azt a megátkozni kívánt személy közelében helyezni el.

Ezzel a rontás megköttett és csupán maga a kötő személy oldhatja fel.

Az oldás-kötés rítusa szintén nem a 15. század találmánya akárcsak az idézés.

Már az ónémetek ismerték és használták is ezt a mágikus formát.

Maga a bájolás elbájolni szavak azt jelentik, hogy megkötni hiszen a török báj szóból származnak.

Így például a bájital szavunk rögtön értelmet nyer hiszen ez az ital egy személyt valakihez kötő megkötő voltára hivatkozik ez a szerelmi bájital.

Magyarországon a boszorkányok állandó jelzője volt az ( oldó-kötő ) kifejezés annyira, hogy egyedül itt hívták latinul a boszorkányokat ( ligantesnek ) azaz kötőnek.

A megkötés jelentésköre 16. században bővült ki annyira, hogy mindenféle boszorkányság megjelölésére használták.

Széles magyarországi használata miatt számos kifejezésben volt használatos és használatos még ma is.

Például meg van kötve a kezem jelentése, hogy bizonyos dolgokban nem tehetek semmit.

A boszorkányi kötésből származására egy kolozsvári boszorkányper irata tesz tanúbizonyságot miszerint te Erdély Gáspár olyan boszorkány az anyád vagy

( anyósod ), hogy neked kezedet megkötötte, hogy leányát ne verhesd meg soha míg élsz.

Majd megkötöm a nyelvedet azaz elhallgattatlak oka, hogy hiedelem szerint a kötés némaságot hozhat az emberre.

Megkötődött a ló ez a kifejezés székelyföldön volt használatos jelentése  úgy megkötötte valaki, hogy nem bír meg mozdulni és ebből származik a megköti magát szólásunk.

Ráköti magát valakire ezt olyan lányra mondták aki el akarta magát vetetni valakivel magyarázata, hogy boszorkányokkal kapcsolatos leggyakoribb vád a szerelmi rontás vádja volt.

Bájitallal azaz boszorkányos kötéssel vettek rá férfiakat a házasságkötésre.

Szemét megkötni a hamis tanításoktól való elvakítást jelentette.

De a szemet nem bekötik hanem megkötik így nem tudja elválasztani a rosszat a hasznostól.

A kötés egyéb kifejezései: lányt elkötni, hogy ne legyen gyereke, esőt ellopni, elkötni.

Kötés feloldására meg kellett ereszteni a kötést vagy tétemény azaz meg kellett oldani.

Az oldás/tágítás szavak mind a rontások feloldását jelentették a betegségtől való megszabadulást.

A tágít szó mai értelmében elvesztette az enyhítés feloldás jelentéskörét inkább nem tágít jelentéskörben használjuk.

A boszorkányok hatalma erősebben érvényesült azokon az embereken akiknek megszerezték egy vagy több ruhadarabját.

Ebben az esetben a tárgyat megfőzték s, így érték el a kívánt hatást az alanyon.

Ide kapcsolódik  bűbájos rontás áldozatára mondták azt, hogy a boszorkány megette.

Mondhatni akit előbb megfőztek utána megették.

A megevés és babonával megront kifejezések amiatt a néphit miatt kapcsolódtak össze miszerint a boszorkányok megölik és megeszik az embereket.

EZ a hit a boszorkányüldözés korszakára átalakult metaforikus orgiákká ördöggel a főszerepben, ahol az embereket csupán színleg ölik és eszik meg, azonban a megölt megevett áldozatok később megbetegszenek és elpusztulnak.

A boszorkányoknak igen széles körű kapcsolatuk volt: babbal, füvekkel, kígyókkal, békákkal.

A megfüvelés kifejezés boszorkányos cselekedetre utalt, amely 

( füveket használ ártatlan szíveknek megrontására ).

A nyugati boszorkányok: kígyókat, békákat és egyéb csúszó-mászó állatokat hasonlóan a füvekhez kotyvalékok mérgek elkészítéséhez használták.

Magyarországon a boszorkányok megfőzték majd meg is ették ezeket az állatokat.

Így a kígyót-békát kiált rá mondásunk valóban boszorkánysággal való megvádolást jelentette a középkorban.

A rákiált önmagában pedig szintén gyarkran használt kifejezése volt ugyanennek.

A babvetéssel pedig némaságot és vakságot lehetett okozni az áldozatoknak.

A fejés motívuma is felmerül a boszorkányokkal kapcsolatban miszerint megtudják csapolni a különböző növényeket, hogy lét fakasszanak belőlük például

( csapra verték a szőlőtőkét vagy megfejték az ágat ).

Akire ördögöt kiáltottak azt azzal a váddal illették, hogy az ördög szeretője illetve leszármazottja

ezért az ördög ágyában született hangzik el a szidalom, amely szintén boszorkány vád

még ide kapcsolódik az ördögadta kifejezés is.

Szintén a boszorkányokhoz kapcsolódik: ebadta, kutya teremtette kifejezés is.

A néphiedelem szerint ugyanis a boszorkány sokszor kutyává változik

így gyakran a boszorkányokat ebeknek is hívják a perekben.

Talán ezért van, hogy szász forrásokban a boszorkányokat hundstartnak

( kutyafajzatnak ) nevezik őket.

Mivel az adta teremtette szavakhoz ilyen gonosz dolog kapcsolódott emiatt szigorúan tiltották

az ezekkel a szavakkal való káromkodást.

Még a kutyatémához kapcsolódik, hogy hogy tudtak eljutni ezekre a sabbatokra 

( boszorkány szombat amin az ördögöt megidézik majd kívánságait teljesítik )

nem volt egyszerű hiszen be kellett kenegetni mindenféle zsírral hájjal példának okáért kutyahájjal

( kutyahájjal keneti magát ) az rossz embert jelentett.

Kiskunhalas környékén egyéb vidékeken pedig ( kutyazsírral van megkenve ) szólást a zsugori ravasz emberekre használták és használjuk ma is mint minden hájjal megkent alak vagyis aki ért mindenféle huncutsághoz, gonoszsághoz.

A boszorkányok: piszkafán, vasvillán, pemetén, embereken vagy azsagon jártak.

Az azsag szó jelentését ma már nem ismerjük, de arra használták aki az útját váratlanul és gyorsan megjárta.

Az emberen való: lovaglás, lóvá tevés, ( megkötés ) motívuma.

Elbolondít levesz a lábáról akarata alá hajt ezekben a kifejezésekben az asszony hajtja uralma alá a férfit.

A boszorkány nem csak kutyává, hanem farkassá is át tudott alakulni.

Az embertársai jószágát farkas képében pusztító boszorkányt küldött farkasnak hívjuk.

A német mondákban igen élénken él a farkasember mítosza és hozzánk is onnan jött át.

A küldött farkas elnevezés azért lehet mert az ördög küldi az emberiségre vagy dühös ember a másik jószágára.

A küldött ördög külön eset vagyis ( a boszorkány külön kap egy saját kisebb ördögöt ) akivel szerződést köt amelynek értelmében ez az ördög szolgálni fogja.

A göcseji földi ördög inkább egy kisebb koboldra vagy manóra hasonlít mint ördögre.

Segédkezik a házimunkában  vigyáz az állatokra az ilyen ördöggel bíró emberekre mondják, hogy ördöge van.

Napjainkban a szerencsés emberé e megtisztelő cím, hogy ördöge van tehát boszorkány.