A boszorkány eredete
A boszorkány ( másképpen boszorka, olyan nő aki természetfeletti démoni képességekkel rendelkezik ) rosszat, betegséget, pusztulást hoz.
Modern korunkban a boszorkány fogalom gyakran pozitív értelemben használatos a női nem ügyességét illetve ravaszságát jellemzi, de negatív értelemben is előfordul gonosz módon viselkedő vagy intrikus nők szidalmazására használják.
A gonosz ártó lényekben való hit egyidős az emberiséggel.
Ennek a hitvilágnak az egyik szereplője: romlott, borzasztó, vasorrú ártó hatalmú boszorkány.
Ahogy a kereszténység elterjedt a boszorkányt az általában vett gonosz szolgálója helyett a Sátán szoltálójának tartották, akivel fertelmes paktumot( egyességet ) kötött az emberiség megrontására.
Az európában elterjedő babona ( hiedelem ) a 15. századra tömeges boszorkányüldözéssé fajult és máglyákon ezrével égették el a Sátán szeretőit.
A boszorkányoknak a középkorban általában két fajtáját különböztették meg, amelyet a latin nyelv két eltérő szavával jelőltek: a ( stiga ) seprűs boszorkány ő a kereszténység felvétele elötti idők bűbájosa varázslónője aki a hiedelem szerint különböző állatok alakját tudta felvenni.
A malefica (női nem )ritkábban maleficus ( himnem ) jelentése: rontó, ártó ez tulajdonképpen női boszorkány illetve férfi boszorkánymester a
( succubus ) és ( incubus ).
Magyarországon a boszorkány népmesék: rosszindulatu, emberfeletti hatalommal rendelkező idős asszonyalakjainak gyűjtőneve, aminek alakja gyakran összefonódik a vasorrú bábáéval.
A magyar nyelv boszorkányokkal kapcsolatos kifejezései igen gazdagok és változatosak.
Írott forrásaink többek között magyarországon tartott boszorkányperek iratai és dokumentációi.
A török nyelv azonos jelentésű: baszargan, baszirgan szavakból szrmazik, amely az ótörök basz ( nyomni ) igetőböl származik ( ez az eredete a magyar baszni szónak is.)
A boszorkány tehát eredetileg olyan lény volt, aki babonás hit szerint rátelepedik az alvó ember mellére megnyomja ezzel kínzó álmokat idézve elő.
Ez a jelentés megmaradt lidérc formájában vagyis így lett a ( lidércnyomás. )
A boszorkány szó játékos becéző formái boszorka és boszi.
A boszorkányok egyik elnevezése magyar nyelvi tájakon bűvös-bájos volt,
tevékenysége pedig a bűvölés-bájolás.
Értelem szerüen e szavak: a gonosszal, romlottal kapcsolódott össze.
Az érdekesség ebben az esetben a bű és báj gyökérszavak jelentése eredete és kapcsolata a boszorkánnyal.
Ezek ugyanis az ótörök báj szóbol erednek ami: ( kötelet, szalagot, bilincset ) jelent.
A magyar: ( báj, bájos ) szavak jelentéséből azután az idők folyamán kikopott a prejoratív jelentés csupán: ( lebilincselő, mozdulatlanná tevő ) átvitt értelmük maradt meg a jelentésben elbújva.
A szó eredeti jelentése legjobban boszorkány jelentésű bűbájos:
( igéző, rabulejtő személy ) őrizte meg.
A kötés-oldás rítusa kapcsán erre még visszatérünk.
A bű szóval székely mondásokba találkozhatunk miszerint
( bűnél is bűvebb ) vagy ( bűszerzet ).
Ezek rondaságot kifejező mondások ebből tudjuk, hogy
a bű szó jelentése: fertelmes, borzalmas.
A boszorkányokat nevezték még: varázslóna, embervesztőnek,
és ördöndösnek is.
A varázs szó viszont latin ( vraztli ) szóbol ered amelyhez:
árt, megigéz, jósol jelentések kapcsolódnak.
Értelemszerű, hogy az átvett jövevényszavak valamit
megőríztek eredeti jelentésükből, hiszen a magyar
( varázsló ) tevékenséghez ezek a fogalmak kapcsolódnak.
A boszorkányok egyértelműen hitetlenek illetve lepaktáltak a
gonosszal ezért használták rájuk: hamis hitű, kanca hitű, illetve ( lüdérces )
kifejezést is.
Lüdérc ludvérc vagy ismertebb nevén ( lidérc ) a magyar hiedelemvilág egyik
érdekes tagja egyfajta (nyomó démon ).
Innen ered a lidércnyomás kifejezés is.
A népi babona egy másfajta nyomó démont is ismert ez volt mora és nora démonok.
Hívták a boszorkányokat tudálékosnak tudományosnak is.
Nyílván az ördögtől kapott gonosz tudásukra utalva ezzel.
A boszorkányos rontásra használt egyik leggyakoribb kifejezés az igézés volt.
Ez az ige a Krisztusi ige ördögi ellentéte mellyel az egyszerű népnek
( átlagembereknek ) ártani lehet.
Az igével azaz ( szóval járó hatalom ) azonban ősibb mint a kereszténység nemcsoda, hogy Isten szóval teremtette a világot és az ősi népeknél a kimondott szónak hihetetlen jelentőséget tulajdonítanak.
A szó a lélekből ered és annak ereje van.
Épp ezért nem véletlenül beszélünk igéző szempárról, hiszen a szem a lélek tükre és a boszorkányok egyik legveszélyesebb fegyverének éppen: rossz, rontó szemüket tartották.
Több boszorkányperes forrásból tudjuk, hogy a boszorkánysággal megvádoltnak hátat kellett fordítania a bíróságnak nehogy szemmel verje őket.
Az igézés ellentéte az olvasás vagy ráolvasás volt.
A ráolvasással jó dolgokat kívántak egymásnak és az embereknek mintegy Krisztusi igét ráolvasták a betegre, hogy meggyógyuljon vagy teleolvasták a tejesbödönöket ( igét mondva teleöntötték ) tejjel.
A gonosz boszorkányi tettek másik szava: tétemény, csinálmány ami az ördögi boszorkányos tétemény vagy csinálmány jelzős szerkezetekből alakult ki.
Például ez a leány nekem megtette jelentése
( boszorkányos praktikákkal magába bolondított engem ) volt.
Székelyföldön a csinálmány volt használatos
( ördögi csinálmánnyal megtette ) vagy
( egy öregasszony csinálta meg neki, hogy ne lehessen gyereke ).
A boszorkány egy másik praktikája kötés.
Miszerint az ördöggel cimboráló gonosz egy csomót készít mindenféle anyagból fontos eleme a só ( sóban van ) és azt a megátkozni kívánt személy közelében helyezni el.
Ezzel a rontás megköttett és csupán maga a kötő személy oldhatja fel.
Az oldás-kötés rítusa szintén nem a 15. század találmánya akárcsak az idézés.
Már az ónémetek ismerték és használták is ezt a mágikus formát.
Maga a bájolás elbájolni szavak azt jelentik, hogy megkötni hiszen a török báj szóból származnak.
Így például a bájital szavunk rögtön értelmet nyer hiszen ez az ital egy személyt valakihez kötő megkötő voltára hivatkozik ez a szerelmi bájital.
Magyarországon a boszorkányok állandó jelzője volt az ( oldó-kötő ) kifejezés annyira, hogy egyedül itt hívták latinul a boszorkányokat ( ligantesnek ) azaz kötőnek.
A megkötés jelentésköre 16. században bővült ki annyira, hogy mindenféle boszorkányság megjelölésére használták.
Széles magyarországi használata miatt számos kifejezésben volt használatos és használatos még ma is.
Például meg van kötve a kezem jelentése, hogy bizonyos dolgokban nem tehetek semmit.
A boszorkányi kötésből származására egy kolozsvári boszorkányper irata tesz tanúbizonyságot miszerint te Erdély Gáspár olyan boszorkány az anyád vagy
( anyósod ), hogy neked kezedet megkötötte, hogy leányát ne verhesd meg soha míg élsz.
Majd megkötöm a nyelvedet azaz elhallgattatlak oka, hogy hiedelem szerint a kötés némaságot hozhat az emberre.
Megkötődött a ló ez a kifejezés székelyföldön volt használatos jelentése úgy megkötötte valaki, hogy nem bír meg mozdulni és ebből származik a megköti magát szólásunk.
Ráköti magát valakire ezt olyan lányra mondták aki el akarta magát vetetni valakivel magyarázata, hogy boszorkányokkal kapcsolatos leggyakoribb vád a szerelmi rontás vádja volt.
Bájitallal azaz boszorkányos kötéssel vettek rá férfiakat a házasságkötésre.
Szemét megkötni a hamis tanításoktól való elvakítást jelentette.
De a szemet nem bekötik hanem megkötik így nem tudja elválasztani a rosszat a hasznostól.
A kötés egyéb kifejezései: lányt elkötni, hogy ne legyen gyereke, esőt ellopni, elkötni.
Kötés feloldására meg kellett ereszteni a kötést vagy tétemény azaz meg kellett oldani.
Az oldás/tágítás szavak mind a rontások feloldását jelentették a betegségtől való megszabadulást.
A tágít szó mai értelmében elvesztette az enyhítés feloldás jelentéskörét inkább nem tágít jelentéskörben használjuk.
A boszorkányok hatalma erősebben érvényesült azokon az embereken akiknek megszerezték egy vagy több ruhadarabját.
Ebben az esetben a tárgyat megfőzték s, így érték el a kívánt hatást az alanyon.
Ide kapcsolódik bűbájos rontás áldozatára mondták azt, hogy a boszorkány megette.
Mondhatni akit előbb megfőztek utána megették.
A megevés és babonával megront kifejezések amiatt a néphit miatt kapcsolódtak össze miszerint a boszorkányok megölik és megeszik az embereket.
EZ a hit a boszorkányüldözés korszakára átalakult metaforikus orgiákká ördöggel a főszerepben, ahol az embereket csupán színleg ölik és eszik meg, azonban a megölt megevett áldozatok később megbetegszenek és elpusztulnak.
A boszorkányoknak igen széles körű kapcsolatuk volt: babbal, füvekkel, kígyókkal, békákkal.
A megfüvelés kifejezés boszorkányos cselekedetre utalt, amely
( füveket használ ártatlan szíveknek megrontására ).
A nyugati boszorkányok: kígyókat, békákat és egyéb csúszó-mászó állatokat hasonlóan a füvekhez kotyvalékok mérgek elkészítéséhez használták.
Magyarországon a boszorkányok megfőzték majd meg is ették ezeket az állatokat.
Így a kígyót-békát kiált rá mondásunk valóban boszorkánysággal való megvádolást jelentette a középkorban.
A rákiált önmagában pedig szintén gyarkran használt kifejezése volt ugyanennek.
A babvetéssel pedig némaságot és vakságot lehetett okozni az áldozatoknak.
A fejés motívuma is felmerül a boszorkányokkal kapcsolatban miszerint megtudják csapolni a különböző növényeket, hogy lét fakasszanak belőlük például
( csapra verték a szőlőtőkét vagy megfejték az ágat ).
Akire ördögöt kiáltottak azt azzal a váddal illették, hogy az ördög szeretője illetve leszármazottja
ezért az ördög ágyában született hangzik el a szidalom, amely szintén boszorkány vád
még ide kapcsolódik az ördögadta kifejezés is.
Szintén a boszorkányokhoz kapcsolódik: ebadta, kutya teremtette kifejezés is.
A néphiedelem szerint ugyanis a boszorkány sokszor kutyává változik
így gyakran a boszorkányokat ebeknek is hívják a perekben.
Talán ezért van, hogy szász forrásokban a boszorkányokat hundstartnak
( kutyafajzatnak ) nevezik őket.
Mivel az adta teremtette szavakhoz ilyen gonosz dolog kapcsolódott emiatt szigorúan tiltották
az ezekkel a szavakkal való káromkodást.
Még a kutyatémához kapcsolódik, hogy hogy tudtak eljutni ezekre a sabbatokra
( boszorkány szombat amin az ördögöt megidézik majd kívánságait teljesítik )
nem volt egyszerű hiszen be kellett kenegetni mindenféle zsírral hájjal példának okáért kutyahájjal
( kutyahájjal keneti magát ) az rossz embert jelentett.
Kiskunhalas környékén egyéb vidékeken pedig ( kutyazsírral van megkenve ) szólást a zsugori ravasz emberekre használták és használjuk ma is mint minden hájjal megkent alak vagyis aki ért mindenféle huncutsághoz, gonoszsághoz.
A boszorkányok: piszkafán, vasvillán, pemetén, embereken vagy azsagon jártak.
Az azsag szó jelentését ma már nem ismerjük, de arra használták aki az útját váratlanul és gyorsan megjárta.
Az emberen való: lovaglás, lóvá tevés, ( megkötés ) motívuma.
Elbolondít levesz a lábáról akarata alá hajt ezekben a kifejezésekben az asszony hajtja uralma alá a férfit.
A boszorkány nem csak kutyává, hanem farkassá is át tudott alakulni.
Az embertársai jószágát farkas képében pusztító boszorkányt küldött farkasnak hívjuk.
A német mondákban igen élénken él a farkasember mítosza és hozzánk is onnan jött át.
A küldött farkas elnevezés azért lehet mert az ördög küldi az emberiségre vagy dühös ember a másik jószágára.
A küldött ördög külön eset vagyis ( a boszorkány külön kap egy saját kisebb ördögöt ) akivel szerződést köt amelynek értelmében ez az ördög szolgálni fogja.
A göcseji földi ördög inkább egy kisebb koboldra vagy manóra hasonlít mint ördögre.
Segédkezik a házimunkában vigyáz az állatokra az ilyen ördöggel bíró emberekre mondják, hogy ördöge van.
Napjainkban a szerencsés emberé e megtisztelő cím, hogy ördöge van tehát boszorkány.